Életének alapszabálya egészen egyszerűen hangzik :
Istent szeretni,
magamat megvetni,
senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.
Szent Margit legendájának eredete:
Első változatát Margit halála után 6-7 évvel kezdi megírni valószínűleg Marcellus a domonkosrend főnöke, Margit gyóntatója. Ezt később kiegészítik a szentté-avatási „nyomozás” eredményeivel. Tovább módosítják a XIV. század első harmadában. Ezt főként a kolostorokban forgatták az apácák, úgy íródott, hogy nekik nyújtson eszményképet az önfeláldozó életben. A ma ismert változatot illetve a Szent Margit verses zsolozsmát Ráskai Lea domonkosrendi szerzetesnő XVI. századi kódexmásolatából ismerjük. Ő is több javítást, módosítást végez az eredeti szövegen 1510 táján.
(A domonkos rendről érdemes tudni, hogy tagjai már a kora középkorban hittudományi tételekben, prédikálásban, meggyőzésben, az evangéliumok minden áron való terjesztésében a legjártasabb szerzetesek voltak. Többnyire a domonkosok közül kerültek ki az inkvizítorok.)
Margit legendájában többek közt olvasható, hogy 1246-ban, anyja kérdésére előre megmondta, hogy apja és mely más vitézek térnek vissza élve a II. Frigyes osztrák herceggel folytatott csatából, és azt is, hogy az ellenséges herceg elesik.
Hároméves kora után IV. Béla fogadalmához híven kolostorba küldi és apácák nevelésére bízza. A Veszprémi Szent Katalinról elnevezett kolostorba érkezik meg, ahol bizony kettős hatások érik. Anyja, Laszkarisz Mária utasítására Olympiades asszony a kolostor fejedelemasszonya egyházhű, engedelmes katolikus leányt igyekszik nevelni belőle. (Olympiades asszonyról annyit tudni, hogy valószínű Aba nemzetségbeli leszármazott, a tatárjáráskor elhunyt Bodomérei Tamás ispán özvegye, és valószínű férje halála után, 24 évesen vonult kolostorba, ahová magával vitte Erzsébet nevű leányát, ki hétesztendősen öltözött be a szerzetesi ruhába)
Szent Margit legendájában olvashatjuk Olimpiades asszonyról: "E szoror Olimpiádisz asszony vala Szent Margit asszonynak dajkája, nevelője és mestere. Mind holtáig sem akará Szent Margit asszony, hogy ő mesterének félelme alól kikelne, nem azért, hogy őbenne a gonosz erkölcsöket megfeddené, de hogy a tökéletes alázatosságot el ne vesztené. Gyakorta ez Olimpiádisz asszony megfeddi vala Szent Margit asszonyt nagy kemény beszéddel, akkoron, az isteni szolgálatban felette való mértéket elmúlat vala."
Apja azonban nem véletlenül választotta ezt a helyet. Azon túl, hogy Veszprém királynői város, itt él a később boldoggá avatott, Magyarországon azonban szentként tisztelt Ilona. Talán neve sem véletlen, lelkületét Jézus Urunk szeretete még az ősi, magyar módon járja át, ugyanakkor már életében legendává vált, rendszeres csodatételei miatt.
Ilona legendájának írója megemlíti, hogy imái alatt gyakran lobbannak lángra maguktól, és égés közben sem fogynak el a gyertyák. Társnői fényt látnak körülötte, és hallani vélik a szent szellemek hangját, akikkel beszélget. Szent Ilonát gyakran ábrázolják szívéből és tenyeréből kinövő liliommal. Az első szentek egyike, aki a hivatalos legendák szerint megkapta Jézus szent sebeit, a stigmákat, de állítólag annyira alázatos volt, hogy ezeket nem engedte megtekinteni, és kérte Jézus Urunkat, hogy ne emelje ki őt ily módon az egyszerű, alázatos emberek közül, nem vágyik ő hírnévre, dicsőítésre. Kérésének eleget téve nem sebei lettek, hanem liliomok nőttek ki két tenyeréből és szívéből. Figyelmesen olvasva hivatalos legendáját megérezhetjük, hogy itt többről van szó, mint egy átlagos, a katolikus vallás szabályai szerint, az alázatos, a bűnbánó élet dicsőítéséről és ennek valódiságát túlzásokkal bemutató legendáról.
Ilona képességei a táltos mágia elemeit idézik. Tűz elem munkálkodik benne, mikor magától fellobban a gyertya, víz és föld-elem használata sejlik, amikor a palánták mellé leszúrt száraz botok levelet hajtanak keze nyomán, kezében liliomok fakadnak. Szellemvilággal való kapcsolata többször is visszatérő téma, és van néhány misztikus, nehezen értelmezhető elem, ami egyetlen más katolikus szent élettörténetében sem olvasható. Leírják, hogy a szentek elhozták neki „élete lapját” amit néhány sorral később Jézus levelének is mondanak, valamint egyszer egy szelencében megmutatta négy nővérének az „Úr alakját”. Gyakran esik révületbe miközben több alkalommal is előfordul, hogy az oltáron elhelyezett kisebb keresztek egyszer csak eltűnnek helyükről és az ő kezében jelennek meg, majd az imából visszatérve, azok is maguktól helyrekerülnek, holott korábban semmilyen erővel nem tudták kierőszakolni a révületbe esett Ilona kezéből.
Az ő esetében is talán arról lehet szó, hogy ismerte az ősi táltos titkokat és módszereket. Az is lehet, hogy ösztönösen képes volt olyan finom lelki rezgésekbe emelni saját magát, melynek következtében valóban megmagyarázhatatlan dolgok történtek vele és körülötte. Ezeket a képességeket és eseményeket a katolikus egyház nem értette meg, de saját céljaira felhasználva úgy magyarázott, hogy azzal a saját elvárásainak megfelelő női szentnek mutathassa be Ilonát. Hasonlót tapasztalhatunk Szent Margit legendájában is.
A veszprémi kolostorban tehát a kis Margit Szent Ilona felügyelete mellett nevelkedhetett, aki nagyban támogatta, bátorította abban, hogy kitartson saját lelkisége, képességei, a saját maga valóságának érzékelt égi kapcsolata mellett, Olimpiades asszony és azon nővérek, feljebbvalók ellenében is, akik mindezt kiirtani igyekeztek belőle.
Tíz éves, amikor elkészül apja által építtetett kolostor a Nyulak szigetén, és több rendtársával együtt odaköltöztetik.
Ízig-vérig magyar királylány lesz belőle. Nagyon korán megérti felelősségét hazájáért, nemzetéért. Különös érdeklődést mutat hazája és családja történelme iránt. Ő ismeri a legjobban szent életű őseinek életét. Tiszta fejjel látja anyja egyéniségét és céljait. Látja, hogy a magyar királyság ellen, nyugat és kelet mellett, a katolikus és a pápai hatalomért dolgozik. Leánytestvéreit mind külföldre adja férjhez apja, így szolgálva az ország politikai érdekeit.
Laszkarisz Mária hatására őt is erre akarja felhasználni apja, de Margit látja a helyzetet és tudja, reá itthon van szükség. Két királyi kérőt is határozottan visszautasít, apja nem kis bánatára.
De ő itthon él, és rendületlenül tanul, tanít, gyógyít, és követi saját sorsa útját, mely a magyarság útjával forrt egybe.
Talán nem véletlen, hogy zárdába vonulása idején mond le a szintén királyi vérvonalhoz tartozó, sikeres papi pályát befutó Özséb kanonoki rangjáról. Özsébben is ekkor születik meg a döntés, hogy más utat kell járni, mint a római katolikus hivatalos vallásvilág. Ekkor fogan meg benne a gondolat, hogy visszavonuljon, és megszervezzen egy olyan közösséget, amely alkalmas arra, hogy a Pilis rejtekén élő és táltos tudást őrző, valódi szellemi vezetőket megóvja, hivatalos köntösbe bújtatva elrejtse Róma hatásai elől.
Tudja, hogy a római vezetés azokat, akiket már a maga oldalán lát, nem üldözi, kevésbé kémkednek utánuk.
Özséb négy évig járja a Pilist és az ország eldugott helyeit. A remeteség álarcában felkeresi azokat a szellemi erőket, melyek még őrzik az ősi tudást. Tárgyalási eredményei alapján 1250-ben hivatalosan is hozzálát a Pálos-rend megszervezéséhez.
Az 1256-os esztergomi zsinaton, már mint Első Remete Szent Pál rendjének provinciálisa írja alá a jegyzőkönyveket. Gyakran tárgyal IV. Bélával, akivel testvérként szeretik egymást.
Elhatározzák a Pilisszántói Szent Kereszt kolostor megépítését. IV. Béla adományokkal támogatja a rend elindítását, és kolostorainak építését.
1262-ben Özséb néhány társával Rómába megy, hogy a pápa hivatalos engedélyét megszerezze rendje számára.
Ebben az ügyben megszerzi Aquinói Szent Tamás támogatását. Így kap esélyt arra, hogy a pápa egyáltalán fontolóra vegye egy magyarországi alapítású rend bejegyzését.
Érdekes, hogy az erről szóló leírás azon ritka helyek egyike, ahol megemlítik, hogy Aquinói Szent Tamás édesanyja magyar származású volt, ezért is támogatta Özséb ügyét.
Ezt a tényt Aquinói Szent Tamás életrajzírói rendszeresen „kifelejtik” leírásukból. Mindig csak azt hangoztatják, hogy a Nápoly környéki Roccasecca várában született, az aquinói grófok sarjaként.
Ha mélyére ásunk a múltnak, olyan érzésünk támadhat, mintha mindenütt, ahol csak feltűnik egy kiemelkedő egyéniség, ott a háttérben nagy valószínűséggel találunk valamilyen szintű magyar kapcsolódási vonalat.
A pápa azonban még így sem adja teljes beleegyezését. Arra hivatkozik, hogy nem látja biztosnak a rend anyagi helyzetét, ezért Pál veszprémi püspököt bízza meg, hogy vizsgálja ki az ügyet és adja meg a beleegyezést, ha megfelelőek a körülmények.
Pál a vizsgálatot lefolytatja, és pápai felhatalmazásra jóváhagyja a rend működését I. Remete Szent Pál Rendje néven.
A tényleges Pápai jóváhagyást csak V. Kelemen pápa adja meg 1308-ban, mivel a magyar királyok eddigre már akkora vagyont adományoztak a rendnek, hogy nem lehetett hiteles kifogást kitalálni.
1264-ben elkészül a pilisszántói kolostor. Első vezetője Boldog Özséb.
Mindeközben Margit apácaként él, igyekszik tiszteletben tartani kolostora szabályait, bár ez elég nehezére esik a tűzrőlpattant, értelmes leánynak. Tanít, tanul, gyógyít és „csodákat tesz”, de közben titkos küldetésén is dolgozik. Segíti és támogatja Özséb rendtársait, ellensúlyozza anyja hatását apjára. 1254 környékére ugyanis odáig fajulnak a dolgok, hogy apja és bátyja a későbbi V. István komoly ellentétbe kerülnek egymással.
Laszkarisz Mária nem tudja elfogadni István kun származású feleségét, valamint nem érti a magyar Árpádházi jog jussal kapcsolatos intézményét.
István ugyanis elsőszülöttként nagykorúságától fogva jogosult kikérni a jussát. Ezt meg is teszi, amit IV. Béla meg is adna, de felesége, fia ellen tüzeli az apát. Olyan vitát szít, mely fegyveres összecsapáshoz vezet, megosztja a magyar nemességet.
Szent Margit közvetít közöttük, csitítja bátyját, érvel apjának. Döntő szerepe van abban, hogy amikor a hadiszerencse úgy hozza, hogy István teljesen megsemmisíthetné apja csapatait és elfoglalhatná Budát, akkor megszólal benne a nemes vér, nem lép tovább, hanem megelégszik jogos örökségével. 1262-ben megkötik a pozsonyi békét, melyben felosztják egymás között az országot. Megegyeznek, hogy hetvenkét vármegyéből huszonkilenc illeti Istvánt, továbbá egyik fél sem csábítja el a másik fél híveit. Ezt követően útjaik szétváltak, tudatuk alatt szándékosan kerülték egymást. Margit és István két valódi testvér. Minden ármánykodás ellenére összetartanak és szeretik egymást. Margit nem egy egyszerű, dinasztikus célok érdekében felhasználható női utód, de politikai tényező. Többek közt Laszkarisz Mária hatására 1264-ben és 65-ben ismét hadban áll apja és fia.
Margitnak 1266-ban újra sikerül elérnie, hogy apa és fia találkozzanak a Nyulak szigeti kolostorban.
Ráveszi Istvánt, hogy kérje atya megbocsátását és Bélát, hogy fiaként megölelje Istvánt. Újra békét kötnek. Elérte, hogy újra szeretet legyen apa és fia között. Így IV. Béla haláláig István hivatalosan Isten és a Király kegyelméből uralkodott a saját országrészén ezért az ország jogi egysége megmaradhatott, béke lett az országban, nem sikerült Laszkarisz Mária ármánykodása.
Ez az ország sorsát megfordító cselekedet volt Szent Margittól, hatásában ez talán nagyobb tett az ország érdekében, mint bármelyik csodája.
Élete végén még egy megrázkódtatás várt rá. Apja mindig is neheztelt rá, amiért nem volt hajlandó férjhez menni. Anyja gyűlölte benne az igaz magyar vért, és azt, hogy sok tervét meghiúsította. Anna nővére, aki örökölte anyjuk természetét és házsártos, irigykedő, kapzsi nővé érett, kihasználta mindezt és Margit és István ellen hangolta apjukat. 1269 végén Béla király már beteg, az időközben özveggyé vált Anna gondoskodik róla úgy, hogy mindenkit elűz mellőle. Kisajátítja magának. Nem engedi Margitot sem a közelébe. Hamis információkkal befolyásolja, teljesen kihasználja a beteg király kiszolgáltatottságát. Ez erősen gyötri Margitot. Böjtöl, hogy nővérét megengesztelje, igyekszik apja közelébe férkőzni és szívét megenyhíteni. Támogatja apját, hogy meg tudja még látogatni Özsébet, aki szintén nagy beteg már. Margit tudja, hogy még egyszer találkozniuk kell, hogy elrendezzék, amit még szükséges, és elbúcsúzhasson egymástól a két barát.
Sikerül is IV. Bélának még halála előtt egy kicsit összeszedi magát, meglátogatja Özsébet halálos ágyán, és elrendezik a Pálos rend sorsát. Egyhangú döntéssel a kiváló ifjút, Benedeket teszik meg a rend vezetőjének. Benedek művészetekben és tudományokban jártas vitéz lovag. Testben és lélekben igazi szentgyörgyi-alkat. Talán az ő alakja ihlette meg Gárdonyi Gézát, aki Jancsi fráter alakjában Margit titkos szerelmeként mutatja be az Isten rabjai című regényében.
Margit szellemi erejének utolsó megfeszítésével még segített abban, hogy az ország két vezetője feladatukat teljesítve tudjon távozni a földi világból.
Margit 1270 januárjában legyengülve a kolostor rideg életformájától és a lelki és testi erejét erősen igénybe vevő politikai csatározásoktól meghal.
Özséb két nappal, apja alig több mint három hónappal éli túl.
Érdekesség, hogy Margit szívbéli nevelője, Boldog Ilona sem akar sokkal tovább élni, mint tanítványa, és ő is még 1270-ben meghal.
Szeretett bátyja V. István még két évig uralkodik. Próbálja helyrehozni testvére, Anna hibáját. Anna ugyanis IV. Béla betegségét, utolsó napjainak gyengeségét kihasználva, ajánlólevelet csikar ki a maga számára, mellyel és a királyi kincstár nagyobb részével apja halála után vejéhez menekül Prágába.
Ezt a kincset akarja V. István 1271-ben visszaszerezni, amikor megütközik Ottokárral. Békét kötnek ugyan, de Ottokár nem adja vissza az elrabolt kincseket. Istvánnak saját felesége árulása nyomán, fia elrablása jelenti az utolsó megpróbáltatást, amit már nem tud elviselni. 1272-ben ő is meghal.
Szent Margit, IV. Béla, Özséb, V. István és Boldog Ilona, öt olyan ember, akik lehetővé tették, hogy az ősi magyar keresztény tudást, a táltosok titkait használni lehessen, és meg lehessen őrizni még több évszázadon keresztül, mielőtt Mátyás halálával, jó néhány száz évre a feledés homályába merül.
Az utókor és a pápai hivatali rendszer Szent Margit legendáját is jócskán átalakította a saját céljainak megfelelően. A papi érdek, a katolikus neveltetés és anyja ridegsége okozta lelki fájdalmakat, önként vállalt testi sanyargatássá változtatta. Épp így nem igaz az, amit koszos ruházatáról, mosdatlanságáról és különböző önsanyargató eszközeiről, mint például cilicium övéről írnak.
A korabeli és későbbi nyugati kultúra nem ismerte és nem értette azt a higiéniát, azt a tiszta, rendszerető életet, melyhez őseink még sumér, szkíta, párthus származásuk következményeként ragaszkodtak a Kárpát-medencébe. Gondolkodó ember számára elképzelhetetlen, hogy egy művelt, nyelveket beszélő, a történelmet kutató királyleány koszosan, férgektől hemzsegve üljön le lapozni a számára szent iratokat, hogy miközben a gondosan másolt oldalakat lapozza, a hajából ráhulló tetveket söprögesse a szépen festett oldalakról, vagy ilyen állapotban jelenjen meg akár királyi szülei, vagy a külföldi uralkodói családok kérői előtt.
Arról van szó csupán, hogy a legendát összeszedő és megíró katolikus egyházatyák ily módon akarták, az ideális női eszményt a saját képükre torzítani, ezért találtak ki olyan történeteket, melyek saját életmódjukat, világnézetüket igazolták.
Ami igaz mindebből: Szent Margit csodás nőként öltött testet. Nemes, kulturált, intelligens. Nagyban hozzájárul az ország fejlődéséhez, az ősi titkok megvédéséhez. Legfőbb feladata a béke megteremtése és megvédése.
Életében legendává vált az egyszerű emberek szemében is. Jóságába, tudásába, szeretetébe vetett hit hatására életében sokakat meggyógyít, halála után sírjához tömegek zarándokolnak és a belé vetett bizalom akár valódi csodát is létrehozhatott.
Önsanyargató, önkínzó életmódjáról szóló rész legendába kerülését azonban, érdemes egy más szemszögből is megvizsgálni.
Minden bizonnyal Margit valóban mélyen hitt küldetésében, Isten számára rendelt szolgálatában.
Fontosabb lehetett számára az ország érdekeinek szolgálata, mint személyes kényelme, fényűzése. Korában már kialakult női eszményképpé vált a katolikus egyház által uralt területeken az aszkéta szent alakja. A kolostorban nyilván alkalmazkodott ehhez az életfelfogáshoz. Céljainak megvalósítása érdekében ezt felvállalta, majd halála után ezt erősen túlozva, kiszínezve adhatták tovább.
Annál is inkább így lehetett ez, mert a szentté avatási perét megelőző vizsgálatban főként a köznép, az egyszerű emberek tanúvallomásaira tudtak csak építeni. A Rómából kiküldött vizsgálóbizottságoknak mind feltűnt, hogy a magasabb rangú egyházi tisztviselők teljes közönnyel viseltettek Margit szentté-avatásával kapcsolatban. Nem jelentek meg és nem beszéltek Margitról. Ennek oka az volt, hogy Margit gyakran bírálta a vezető papságot képmutatásáért pénz és hatalomvágyáért. Szóvá tette, hogy a szegények gyakran ki vannak szolgáltatva önkényüknek. Erős társadalomkritikát fogalmaz meg az igazságosság és Isten valódi szolgálata érdekében. Ezek a szavak nem maradtak meg a zárda falai között. Margitot gyakran látogatták tanácsért, gyógyulást keresve az országló és egyéb nemesi családok hölgytagjai. Nézetei rajtuk keresztül eljutottak az ország minden részébe. Ez az oka, hogy szentté-avatási peréhez egyszerű emberek, elszegényedett nemese tömegesen jöttek el, míg a vezető réteg tüntetőleg távol tartotta magát. Szakoly váci dékán-kanonok volt az egyetlen magasabb egyházi méltóság a sok kihallgatott tanú mellett.
Boldoggá avatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták szentté.
.jpg)
